2. Fejezet Part 2: Járnál velem?

Sziasztok! Itt is van a megígért rész, ami bár megint rövid, remélem tetszik. Hétvégén jön még egy hasonló rövidségű rész, aztán próbálok hetente hozni ennél hosszabb részeket. Jó olvasást!
 Sky


- Ja igen itt vagyok. Én Sara Grow vagyok, szintén 14 éves. Nem tegeződhetnénk?- szóltam bele a telefonomba.

- Hát persze. Nos, akkor, szia.- Nem láttam, de gondoltam, hogy mosolyog. Hirtelen eszembe jutott az eredeti kérdésem.

- Na de mit keres nálad a telefon?- tettem fel újra a kérdést.

- Az utcán találtam. Ezek szerint édesanyádé?- kérdezte Peter.

- Igen. Merre találtad?- kérdeztem.

A Pilot cukrászda közelében.- kaptam meg a választ. Hirtelen ajtócsapódást hallottam és kissé megijedtem.

- Bocsi tudnád tartani egy kicsit?- szóltam bele ismét a telefonba.

- Persze…- a mondat többi részét meg sem várva futottam le a lépcsőn.

- Mikor megláttam anyut, teljesen megnyugodtam. Arcát látva rögtön elmondtam mindent.

- Anyu a telefonodat elvesztetted, és egy srác megtalálta, most ép vele beszélek, pillanat!!- Anya kissé elképedve nézett rám, de aztán arcán látszott, hogy megnyugodott, így ismét visszatértem Peterhez.

- Na szóval. Itt vagy még?- Kérdeztem kissé aggódva a fiútól.

- Hát persze.- hallottam Peter hangját.

- Bocsi de most ért haza anyukám. Nagyon megörült a hírnek, miszerint megvan a mobilja.

- Azt elhiszem!- Nevetett bele a srác a telefonba.

- Ööööö… Mikor tudnák érte menni. Mikor jó neked?- tettem fel a kérdésemet.

- Bármikor. Akár most is.- kaptam választ.

- Oké. Hol találkozzunk?

- Mondjuk a Pilot cukrászdában? Meghívlak egy sütire vagy üdítőre. Na?- Meglepet az ajánlata, de úgy döntöttem elfogadom.

- Hát jó. Elkérezkedek anyutól és akkor fél óra múlva a Pilotban. Rendben?

- Nekem oké. Akkor, szia!- köszön el.

- Várj!!

- Igen?- Kérdezte.

- Hogyan foglak megismerni?

- Hát nem tudom. Várj egy kicsit. Fekete motoros dzseki lesz rajtam és egy Sara feliratos táblával várlak az egyik asztalnál.- Az ötlete megnevettetett, de nem gondoltam, hogy meg is teszi ezt.

- Oké, akkor fél óra múlva. Szia!

- Szia.- Köszöntünk el egymástól. És bontottuk a vonalat.

Jöhetett anya meggyőzése.

Anyu elmegyek a telefonodért a Pilotba. Oké?- Reménykedtem a pozitív válaszban.      
-  Kivel mész?- Kérdezett vissza.

-Egyedül megyek, az a srác, aki megtalálta Peter Meghívott egy sütire. Na elmehetek??
- Jó de nem maradsz sokáig és viszel magaddal telefont. Oké?
- Rendben, Átöltözöm és indulok.- Rohantam fel az emeletre ujjongva. Gyorsan magamra kaptam egy rövid farmernacit és a kedvenc kék felsőmet. Kiegészítőnek pedig bőrkarkötőket választottam, a sminkemmel sem bajlódtam sokat: szájfény, szempillaspirál, szemceruza kombót tettem fel és farmerszínű Convers-emet húztam még fel. Elköszöntem anyutól, aki ellenőrizte, hogy nézek ki, és hogy van e nálam mobil. Mivel mindent rendben talált, elengedett. 15 perc alatt ott voltam és bementem a cukrászdába. Kerestem egy bőrkabátos srácot. De megakadt a szemem egy SARA feliratú táblán.- Először nem értettem a dolgot, aztán elröhögtem magam. Közben odaértem az asztalhoz, ahol egy irtó helyes napszemüveges baseball sapis srác várt rám.
- Szia! Peter ugye? Sara vagyok.- mondtam, mire levette a szemcsijét és gyorsan végigmért, majd mosolyogva nézett rám és ő is köszönt.
- Szia, igen én vagyok Peter. Nagyon csinos vagy.- Tette hozzá kacéran, mire kissé elpirultam.
- Szóval itt van anyud telefonja.- Adta át nekem a mobilt. Mire rámosolyogtam.
- Köszi. Örülök, hogy visszaadtad.
- Nos mit kérsz?- Kérdezte tőlem. Mire a sütemény kínálatot kezdtem böngészni.
- Talán egy… Hát nem is tudom.- Filóztam
- Te?- Kérdeztem tőle.
- Egy almás-mákos sütit.
- Na ne!!- Lepődtem meg.
- Miért?- Nézett rám kissé riadtan.
- Csak mert nekem is az a kedvencem.- Csodálkoztam még mindig.
- Akkor két almás-mákos süti lesz. Köszönjük.- szólt Peter az eladónak
- Rendben. Azonnal- Kezdte el kiszedni a pultból a rendelést az eladó hölgy.
- Te tudsz hangszeren játszani?- kérdezetem.
- Igen zongora, dob és tanulok gitáron. Te?
- Én is gitározok és zongorázok is.

Még vagy egy órán át beszélgettünk mindenféléről. Kiderült, hogy nagyjából ugyan azokat a dolgokat szeretjük, csak ő reálszakra jelentkezett, de ugyanoda, ahova én. Csevegésemet a telefonom csörgése szakította meg. Anya hívott haza. Peter elkísért haza és még kb. fél órát beszélgettünk a kapunkban és megbeszéltünk egy találkozót is holnap ugyanakkor, ugyanott.

Aztán elköszöntem tőle és bementem a házba, és visszaadtam anyunak a telefonját és elmeséltem neki, hogy holnap is szeretnék elmenni a Pilotba Peterrel. Nem is kellet sokáig kérlelni, hogy engedjen el. Nagyon megörültem ennek. Felmentem a szobámba és filmet néztem, miközben kaptam Petertől egy üzit és kb. 2 órán át SMS- eztünk. Majd chateltünk még egy órát. Mivel álmos voltam elköszöntem és el is aludtam. Másnap reggel 1 órakor keltem fel és mikor megláttam, hogy mennyi az idő, meglepődtem. Aztán bevillant, hogy negyed óra múlva találkozom Peterrel. Eszeveszett készülődésbe kezdtem és mivel anya már nem volt otthon bezártam a lakást és rohantam a találkozóra.

- Szia!

- Hello!- Köszöntöttük egymást Peterrel.
- Almás-mákos süti?- Kérdezte mosolyogva.
- Oké, de most én fizetek.- Peter kicsit ellenkezett, de nem engedtem, és én fizettem ki a sütinket.

Kb. egy órája csak beszélgettünk és arra eszméltem fel, hogy a kezemet fogja és folyamatosan nevet. Mikor észrevette, hogy a kezünket nézem, elmosolyodott és megszólalt:

- Baj?- csak ennyit kérdezett és azt kellett volna mondanom, hogy igen, de nem tettem.
- Öööö... Hát izéé…- Dadogtam egy sort, mire végre kiböktem:
- Nem.- Ó, a francba, hogy az a jó…..- Nem ezt kellett volna mondani!! Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs! Most azonnal meg kell mondanom neki, hogy BAJ!! Áááááá!!
- Örülök. Figyelj én…- Kezdte, mire kíváncsian felnéztem rá.
- Igen?- Kérdeztem.
- Járnál velem?- Tette fel gyorsan a kérdést. Meglepettségemben pír öntötte el az arcom. Állj! Mi? Pirulok? Én nem ilyen vagyok, nem pirulok el egy sráctól, SOHA!
- Én nem, azaz igen, vagyis huh.- Már megint dadogtam, nee!
- Szóval nem.- Komorodott el az arca egy pillanat alatt. Nem tudom, hogy mi ütött belém akkor, de a gyomrom kicsit megremegett és végül zavartan válaszoltam.
- Igen.- Mondtam. Mire mosolyra húzódott a szája.
- Köszönöm. –mondta

Még beszélgettünk egy kicsit, majd hazakísért. Kisebb gombóccal a torkomban aludtam el. Holnap suli, van egy barátom, akit nem is tuti, hogy szeretek. Anya jól fogadta a témát és talán még örült is neki, bár még meg kell szoknia ezt.