1. Fejezet: Visszaemlékezés

 Sziasztok! Hoztam is az első részt, bár még nem olyan izgalmas, de később még jobb lesz. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit szóltok hozzá. Szóval várom a véleményeteket! Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!!

http.//alloftheroyals/SarahGrow_Cambridge

Sara Grow Kate Middleton hercegné előző házasságában született (ma már 14 éves), de a királyi udvarban él a mai napig.

All Of The Royals adatlapja:

Név: Sara Maria Kate Grow

Anyja: Kate Middleton

Apja: Robert Grow

Született: 2000. január 26. (most 15 éves)

Egyéb:

Kedvenc ital: limonádé

Kedvenc szín: tengerkék, barackvirág

Kedvenc állat: kutya

Kedvenc elfoglaltság: zongorázás

Hangszer: gitár, zongora

Beszélt nyelv: angol, francia, magyar

Érdeklődési kör: olvasás, római jog, zongorázás

’’Mi lesz, he nagy lesz’’: jószolgálati nagykövet vagy jogász

Ha többet akarsz megtudni róla, akkor kattints erre a linkre: http//alloftheroyals/SarahGrow_Cambridge/more//

Kapcsolódó cikkek: Elvált nővel házasodott Vilmos herceg… Interjút adott a királyi pár… Sara Grow- Mindkét szülőmmel ugyanolyan a kapcsolatom…

Hát ez lennék én… Persze csak a net és a kívülálló emberek szerint. Amit rólam írnak, -legyen jó vagy éppen rossz- annak sokszor a fele sem igaz. Természetesen ez nem az újságírók, szerkesztők hibája, de még csak nem is azoké az embereké, akik készítettek velem interjút egy cikkhez. Ha úgy vesszük az anyám és Vilmos hibája, amiért olyan fontosnak tartják, hogy jó kép alakuljon ki az emberekből a királyi családról, amibe lassan 4 év óta beletartozom. Na de kezdjük az elején……

>Visszaemlékezés<

- Sziasztok, megjöttem!!!- kiabáltam és beléptem a hatalmas ház szintén nagy ajtaján, majd letettem a két óriási bőröndből, egy sporttáskából és egy hátizsákból álló csomagomat a bejárt mellé és benéztem a nappaliba.

- Sara, de jó, hogy megjöttél, úgy hiányoztál nekünk- és hirtelen anya, minden tiltakozásom ellenére szorosan megölelt. Majd amikor percek múlva ki tudtam bontakozni az öleléséből, hirtelen megláttam aput, amint mosolyogva néz rám a kanapéban ülve. Mosolyogva odamentem hozzá és őt is megöleltem. Majd szokásomhoz híven elkezdtem mesélni, mivel Párizsban voltam egy teljes hónapig a nagynénémnél nyaralni, akik mindent megmutattak. Minden érdekes és kevésbé érdekes dolgot, ami Párizsban van, sőt még más francia városokba is elvittek körülnézni. Szóval élményekkel, mondandóval tele meséltem el az utazásom történetét a szüleimnek, akik figyelmesen hallgattak engem, de amikor már majdnem a végén voltam, azt vettem észre, hogy nem bírom nyitva tartani a szemeimet és a kimerültségtől gyorsan álomba merültem.

Mikor kinyitottam a szemem a napfény besütött a függönytelen ablakon át és a szembe világított már nyúltam volna az ágyam alá az óráért, hogy megnézzem mennyi az idő, de mikor nem találtam meg a megszokott helyén, nagyon elcsodálkoztam és hirtelen bevillant, hogy már nem Párizsban vagyok, hanem Cambridge-ben, a házunkban és az órámat az éjjelszekrényemen kell keresnem. Megnéztem az időt és már fél 11 volt, szóval jó sokat aludtam. Kibotorkáltam a konyhába álmosan, kócosan és olyan fejjel, hogy még a saját anyám se ismerne rám, sőt egyenesen oroszlánnak nézne, majd találtam az asztalon kikészítve reggelit és egy cetlit, miszerint apa elment unkamegbeszélésre, anya pedig elment a cukrászdába dolgozni, ő hivatalosan mestercukrász és nagyon szereti ezt a szakmát. Egy híres cukrászdát működtet a Cambridge-i kastély közelében, már a királyi családtagjaitól is kapott megrendeléseket, aminek nagyon örült és olyankor nagyon későig bennmaradt az üzletbe, mert nem akarta másra hagyni a sütik készítését. Apa pedig hetente 4-szer minimum munkamegbeszélésen/továbbképzésen van, mivel egy hatalmas vállalatot működtet. A reggelinek szánt pirítósom már kihűlt, de mégis nekiláttam megenni és közben végiggondoltam, hogy 3 nap múlva suli, de már kész a nyárra kapott házi, tanultam és az iskolakezdésre is felkészültem már (anya jóvoltából persze). Úgyhogy filmet néztem és neteztem addig míg haza nem értek és persze jó gyerekhez híven gyorsan porszívóztam egy kicsit, hogy ne tudjanak rám szólni semmiért anyáék. Amikor hazajöttek, meséltünk egymásnak a napunkról, majd mivel mindenki fáradt volt elmentünk aludni.

Éjszaka nagyon mélyen aludtam, így még az óra csörgése sem ébresztett fel reggel. Arra keltem, hogy anyuék kissé felemelt hangon beszélgetnek egymással, bár szerintem vitatkoztak, de ezt biztosan letagadnák.

- Figyelj Kate, ne mondjuk még el neki, mert így, az iskolakezdés előtt nem lenne szerencsés teljesen összetörni a lelkét!- hallottam apa hangját.

- Lehet, hogy igazad van, de…- mondta anyu,de apu rögtön közbevágott, amin csodálkoztam, mert nem szokása.

- Csak semmi de, biztos, hogy igazam van!- Halottam ismét apu cseppet sem nyugodt hangját.

- Ne legyél te abban olyan biztos, legutóbb is….- Kezdte volna anya a következő mondatot, de apa ismét közbeszólt.

- Szerintem ezt már megbeszéltük, a legutóbbi csak egy apró félreértés volt, semmi más. De ne tereld a témát. Szerintem várjunk még egy kicsit avval, hogy elmondjuk neki, mert nem akarom teljesen összetörni, tudod milyen érzékeny lelke van!- apa szavai után biztos voltam abban, hogy rólam van szó. De mit nem akarnak elmondani nekem? Ekkor már a nappali ajtajában állva hallgattam a beszélgetésüket, és alig tudtam megállni, hogy ne fedjem fel magam és kérdezzem meg,hogy miről van szó. Tehát a „beszélgetés” tovább folytatódott és én még mindig az ajtóban állva hallgattam.

- Tudom, hogy érzékeny, de nem hazudhatunk neki tovább. Már így is sokat halogattuk, de akkor Párizsra fogtuk az egészet. Viszont az iskolakezdés, az elég gyenge kifogás. Figyelj Robert, ha te nem én elmondom neki és kész! Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de én nem titkolok tovább semmit és elmondom neki, hogy…- de a mondatot már nem tudta befejezni, mert nem figyelem és nekimentem a hátam mögött lévő polcnak, amiről leestek a könyvek. Lebuktam, ezt nem hiszem el!! Hogy az a…- nem volt időm tovább gondolkodni, mivel anya és apa jelent meg az ajtóban, Arcuk falfehér volt és ijedtséget tükrözött. Én is ijedt voltam, csak teljesen más miatt, mint ők.

- Mióta állsz itt?- tette fel apa a rövid, mégis jelen pillanatban az egyik legfontosabb kérdést.

- Mi az, amit nem akartok elmondani nekem?- válaszoltam kérdéssel a kérdésére.

A szüleim csak kissé meglepetten és nagyon szomorúan néztek rám aztán hirtelen anya vett egy nagy levegőt és belekezdett a mondandójába.

- Kislányom, gyere, ülj le egy kicsit beszélni szeretnénk veled .- leültem a kanapéra és feszülten figyeltem a szüleimre. Apa vett egy nagy levegőt és belekezdett.

- Az a helyzet, hogy még Párizsba utazásod előtt eldöntöttük, hogy mi édesapáddal….

De ekkor nagy csörömpölés hallatszott a kertből. – A fene egye meg mi lehet ez??